Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utcaközösségek

 

Az utcaközösségek mindegyike egy vagy több utca családjainak közössége. Általában 150-180 helyi polgár; avagy 50-60 család (illetve egyedül élő ember). Ez az a mikroközösség, amely még viszonylag jól áttekinthető, de már falun sem mindig igaz, hogy két-három vagy több szomszéd közül mindnyájan jól ismerik egymást. Ellenben nagyjából mindenki tud a másik 40-60 közeli családról, ha mást nem, akkor híreket, pletykákat.

Az utcaközösség az együtt-élőkből, vagy az egymáshoz közel élőkből – nem vérségi alapon, nem családi-rokonsági szerint – teljesen önkéntesen élő közösséget hoz létre. Ebből nem az következik, hogy ebben rögtön minden család vagy helyi polgár részt vesz, hanem fokozatosan, egyre többen ismerik meg egymást jobban és kezdenek figyelni egymásra.

Az utcaközösségek építhetnek a komaság intézményére és hagyományára, különösen azokban a falvakban, ahol ez a közösségi intézmény még megmaradt. Ezért azt is mondhatjuk, hogy az ideális utcaközösségek úgy képzelhetők el, mintha mindenki mindenkinek komája lenne, hiszen ez nagyon szoros érzelmi, lelki, szellemi, erkölcsi és spirituális kapcsolathálózat.

A mai lokális társadalom – ez bármennyire is paradoxon – ma inkább az izolációk hálózata. Az egyes polgár gyakran izolált saját családjában, vagy saját utcájában is, s leginkább izoláltnak érzi magát a helyi vagy tágabban a lokális társadalomban. A családok közötti egymásara figyelés, problémaészlelés vagy kölcsönös segítés is messze elmaradt a normális együttműködési hagyományoktól vagy tapasztalatoktól. Ugyanakkor az utóbbi öt évben mintha egy ellentétes trend is elindult volna, mióta egyre több család vagy polgár felismeri, hogy mindenekelőtt az együtt élő családok számíthatnak egymásra.

Az utcaközösségekben általában a második-harmadik évben bontakoznak ki olyan közösségi formák, amelyek a település életét már alapvetően változtatják és különböző áldásos hatásokat érnek el. Például: a) a bajban lévők rendszeres támogatása, egymás iránti jószolgálatok vállalása; b) utcaközösségi és/vagy települési stratégiák kidolgozása, környezeti-ökológiai programok megvalósítása, c) helyi magisztrátusok szervezése, helyi közösségi pénz létrehozása, civil kártya bevezetése, utcaközösségi honlapok kialakítása, d) aktív közösségpolitikai részvétel a település életében, koncepciózus együttműködés az önkormányzatokkal és azok intézményeivel, e) át közösségi gazdaság társadalmi fejlesztések előkészítése, stb.; f) többnyire közösségi tulajdon visszaállításával és/vagy teremtésével önálló gazdasági, társadalmi, civil, vagy tudásintézmények megszervezése és működtetése. 

A jelenlegi állapotok és lehetőségek alapján összeállítható egy közösségfejlesztési „lépcsősor”. Nem véletlen, hogy szinte minden utcaközösség a családok közötti együttműködést, érzelmi és/vagy információs közösségként kezdi. Természetesen egy-egy közösség nem mindig ezt a fejlődési sorrendet éli meg, s az utcaközösségek gyakran egyszerre több lépcsőn is haladnak felfelé.  

 

 

Sor

szám

Közösség-lépcsők

utcaközösségek optimális fejlődési fázisai

1.

Érzelmi közösség

2.

Információs-kommunikációs közösség, avagy beszélgető közösség (+ virtuális „közösség” interneten)

3.

Környezetszépítő- fejlesztő közösség (saját házuk, kertjük, utcájuk, terük, stb.)

4.

Együtt gazdálkodó, értékesítő, fogyasztó közösség (Pld: helyi gazdaság, csereklubok, stb.)

5.

Lokális közpolitikai közösség (közügyekben közös gondolkodás és cselekvés + utcaközösségi képviselő választása)

6.

Egymást segítő és önsegítő közösség (koma-közösség, szociális közösség, stb.)

7.

Tudás közösség (tudást teremtő, közvetítő közösség)

8.

Mentális közösség (személyes és közösségi lélekfejlesztés, öngyógyítás, lásd az ÉLSZ törekvéseit, stb.)

9.

Szeretet közösség (vagy például lelki közösség)

10.

Spirituális közösség; ami egyben tudat közösség, vagy minimum a lokális közösségi tudat tudatosulása

Varga Csaba, 2009

 

Nem szabad elvárni, hogy minden utcaközösség minél hamarább lépjen előre. Egyébként is teljesen normálisnak kell elfogadni, hogy egy-egy utcaközösség – bármilyen okból – megtorpan, vagy hosszabb ideig vegetál. A szervezők. és szakértők célja nem lehet más, mint, hogy minél önállóbb, szervesebb, kiérleltebb közösségfejlődés menjen végbe.