Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7.     A program nem tervezett, implicit eredményei

A programnak „csak” az első hasznosulási szintje a vállalt programelemek megvalósítása, az előírt projekt indikátorok teljesítése. Legalább ilyen, sőt inkább fontos (lehet) a program hasznosulásának második, harmadik, sokadik szintje. Azok a színterek, a faluközösségtől a kisebb közösségeken át a családok vagy az egyéni életvilág szintjéig, ahol az érzelmi, szellemi/tudati vagy éppen spirituális változások alapozódnak. Az első szint (Bánáti Ferenc ezen gondolat kapcsán alkalmazott kifejezésével) irreverzibilis, a tudati és érzelmi szintek viszont reverzibilisek. Kicsit továbbgondolva az alapvetést úgy gondolom, s tapasztalataim is erről tanúskodnak, hogy megfelelő mennyiségi és minőségi elemek kapcsán a tudati-érzelmi változások legalább annyira lehetnek visszafordíthatatlanok, mint a különböző események.

Az első tapasztalásként az látszott, hogy látszólag érdektelenség, pontosabban sokszor az oda nem figyelés mímelése mögött megbúvó rendkívül nagy ellenállás övezte a program indítását. A falu „jobbjait” is a kiábrándultság, reményvesztettség, elkeseredés jellemezte 2010 nyarán. Nehezen nyíltak őszinte szóra az ajkak, nem lágyultak a sokféle helyi  problémától megkérgesedett szívek, s a bátrabbak is inkább a panasz és a magukra hagyottság érzéseit közvetítették.

Időközben, izgalmas új helyi tudások, számítások (ha a falu mintegy 3500 lakosa nem több, mint havi 100 forintot adna a helyi szívességi „bankba” ez éves szinten közel 4 millió forintos helyi bevételt jelent) éltetik a jobb jövő reményét a helyi lakosok körében.

Sokféle előítélet és félelem lakik az emberekben. A program viszont többeket kimozdított már eddig is a reményvesztettség és kiábrándultság állapotából. 2011 nyarán elmondhatjuk, hogy a változási folyamat elindult. Rajtunk, s még inkább a fokozatosan előbukkanó helyi kovászembereken múlik, hogyan alakul a közeli és távoli jövőben a jobb sorsra érdemes Sárosd helyi önjáró társadalmának életminősége.